Interjú Tartally András mürmekológussal (2. rész)

Olvasási idő: 5 perc

Az interjú első része itt olvasható, melyben szó volt arról, hogyan lesz az emberből mürmekológus, hogyan alakul ki egy hangyás kutatás, vagy hogy mitől mondható egy hangya külön fajnak, mint egy hasonló másik hangya. És akkor jöjjön a folytatás:

Vannak otthon saját kolóniák is, vagy bőven elég az ami benn melóban van?

Akkor mutatom, nem tudom mi látszik belőle:

Hát, az hogy nagyon komolyan őrzik a hangyákat 🙂

Camponotus auriventris kolónia. A lányom azt mondta, hogy ez az övé 😀 Van itt még egy pár egyébként, pl. itt egy Harpegnathos venator. Igazából csak egy kolóniát szeretnék itthonra, és az bőven elég lenne. Csak hogy ne felejtsem el, hogy én hangyászok 😀 Az a rossz, hogy elromlott a szemem. Nem olyan már így hangyázni, hogy az embernek fáj a szeme, ha sokáig nézi őket… Pár éve még megláttam szabad szemmel a Formica sanguinea fejpajzsán a bemetszést.

Ez most ilyen béna kérdés lesz, de hogyha tudsz, akkor mondjál nekem három nagyon kedvelt, és három legkevésbé kedvelt hangyafajt. Vagy hogyha nem tudsz fajt, akkor akár csak nemzetséget. Akár munka szempontból, mert mondjuk könnyebb dolgozni vele, akár kedvtelési szempontból.

Hobbi szempontjából a Paraponera van az első helyen, csak lehetetlen tartani. De hatalmas, meg gyönyörű állat, csak drága is, meg a szúrása borzalmas, de akkor is… Ahhoz képest, hogy 100 000 Ft egy királynő, már megpróbálkoztam vagy négy kolóniával. Most feladtam, amióta megvan a kislányom. A Camponotus ligniperda említendő még, mert miatta kezdtem el hangyázni, és azóta is tartom. Mindenesetre nehéz tartani hosszútávon, és alig csinál valamit. Nem tudom, neked volt-e. Szóval mostantól, egészen következő márciusig nem csinál semmit a C. ligniperda kolónia kb. ha jóllakott. De akkor is gyönyörű állat. És mondjuk ha lehet, az Odontomachus és a Harpegnathos így fej – fej mellett. Annyira érdekesen néznek ki, meg viselkednek.

Tartás szempontjából ugye Myrmica-kkal dolgozok, de nem egyszerű tartani őket hosszútávon. Egyébként soha nem akartam Myrmica-kkal foglalkozni, de aztán rájöttem, hogy nem is olyan rossz dolog a Myrmica.

Amit nem? Hát figyelj, csípett meg engem tűzhangya (Solenopsis invicta). Úgy ismerkedtem meg az Odontomachus-szal és a Paraponera-val is, hogy 2000-ben volt szerencsém két hónapra kimenni Peruba, és ott belefutottam útközben tűzhangyába is a városokban. Na, az nagyon durva. Persze azért a csípése a Panaponeranak sem semmi, de azt azért nem mondanám, hogy nem szeretem. A különbség az, hogy a tűzhangya az támad, mindenhova (értsd szó szerint ;)) bemászik, a Panaponera meg csak akkor szúr, ha hozzányúlsz. Amit nem szeretek még… nehéz olyat mondani. Egyébként, hogy azért most ellent mondjak magamnak, a Myrmica rubra is kemény tud lenni, hogyha megcsíp. Ki kellett már ásnom pár Myrmica rubra fészket a hangyaboglárkás vizsgálataimhoz. Az kemény immunreakciót csinált, beduzzadtak a nyirokcsomóim, és szédültem meg minden. Na jó, de hát azért ehhez könyékig kellett ásni egy napon keresztül a Myrmica fészkeket. Utána meg ittam a kalciumos pezsgőtablettás koktélokat, mert antihisztamin épp nem volt a faluvégi bolt polcain.

Amivel találkoztam még, mint gyönyörű, de brutálisan savazó faj, az a levélszövő hangya, az Oecophylla smaragdina. Őt úgy képzeld el, hogy nem tudod magadról levakarni.

Tuancao1 at en.wikipedia, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons

Annyira beléd kapaszkodik?

Igen, képzeld el, hogy benn vagy egy parkban, és olyan, mintha egy erdei vöröshangya szuperkolónia közepén lennél, és ő mindenütt ott van, de nem tudod magadról leszedni. Annyira jól tapad, hogy egyszerűen nem tudod lesöpörni magadról. Ott vagy egy ausztrál város közepén, leülnél uzsonna közben nézni a szemben lévő fákon lógó repülőkutyákat 😀 de,  nem tudsz leülni az Oecophylla-k miatt egy padra. Mesélték a kint élők, hogy nem lehet tőlük füvet nyírni, meg semmit se csinálni. Egyébként meg gyönyörű hangya meg stb., csak… Mindig jót mosolygok, amikor olvasom, hogy valaki ilyet szeretne tartani. Hajrá! 😀

Egyre többen találnak már meg engem is ezzel a kérdéssel, hogy mi a hangyák haszna? Mármint van-e neki haszna, az ember szempontjából – ha mondjuk egy kertet nézünk például? Vagy inkább úgy teszem fel a kérdést, hogy tudok-e bármit mondani azoknak az embereknek, akik azt kérdezik, hogy hogyan irtsam ki a hangyákat a kertből, mert kiássák a növények gyökereit, meg legeltetik ugye a levéltetveket, meg nem tudom mi. Van-e valami olyan, amit fel lehet hozni mellettük, hogy igen, de… azt tudtad-e, hogy…?

Igen, ezen már én is gondolkodtam sokat. Egyrészt fontos szerepük van a talaj megforgatásában, sőt az aprózódásában is, tehát az apró földszemcsék azért is lesznek, mert ők ott vannak. A másik az, hogy eltakarítják a döglött rovarokat, és le is vadásznak sok kártevőt. Nem véletlen vannak azért olyan növények – a cseresznye is egyébként -, amiknek van extraflorális nektáriuma. Csak cserébe ott tenyésztik a levéltetveket. És igen, ez a kérdés, hogy ha ezeket rátennénk mérlegre, akkor a kettő közül melyik felé billenne a mérleg nyelve. Egy kertbarát ember szempontjából így azért nem biztos, hogy azt mondanám, hogy a hangya számára nagyon hasznos. Ökológiai értelemben viszont nagyon fontos állatok.

Csak hát ezzel nehéz érvelni 😀

Ezzel nehéz érvelni, igen. Tudom, mikor az ember ilyeneken gondolkodik. A kedvencem, mikor mondják, hogy ne legyen ilyen bokros, „susnyás” mezsgye a földek között, merthogy a traktor mennyivel nagyobb területet tudna bejárni csak úgy oda-vissza. Igen ám, csak akkor nincsen fészkelőhelye a ragadozó madárnak, a sünnek, a rókának, stb, szóval azért nem árt, hogyha a mezsgyék jelen vannak egy szántóföld körül. De valóban, magának a „susnyának” persze nincs haszna az ember számára, akinek mondjuk a fél telkét a „susnya” teszi ki.

A Discord szerverünkön bedobtam a népnek, hogy gondolkodjanak, hátha eszükbe jut valami érdekes kérdés így erre az interjúra, és jött egy, ami engem is érdekel, úgyhogy fel is teszem most itt neked: Téged ugye foglalkoztatnak, vagy foglalkoztattak az invazív fajok, most nem tudom, hogy ez még mennyire van benne a mindennapokban. Vannak újonnan megjelent invazív fajok Magyarországon, ha az utóbbi néhány évet nézzük? Illetve, hogy egy hétköznapi ember, vagy akár egy hobbi hangyász tud-e tenni valamit, hogy megvédje a hazai fajokat, akár megelőzésképpen, stb. – nyilván azon túl, hogy nem engedek szabadon külföldről berendelt invazív fajokat.

Én nem tudok új invazív fajról, ugye a Lasius neglectus az, ami megemlítendő, illetve a fáraóhangya (Monomorium pharaonis). Meg hát van még egy pár, amik jelen vannak üvegházakban, de azok nem kezdik el kiirtani a hazai hangyákat. Ezek ellen egyrészt, amit lehet tenni, hogy valaki, aki felismeri, szól egy hangyakutatónak, és akkor legalább tudunk róla. A másik az lenne, hogy… mondjuk nem tudom a tinédzser mit tud tenni ilyen értelemben… azt kéne mondani pl. az érintett kertészet igazgatójának, hogy ejnye-bejnye itt van ez az invazív hangyafaj, inenntől kezdve nem szabadna ott földlabdásan virágot árulni. Mert ez egy probléma lehet, hogy földlabdákkal széthurcoljuk őket. A legjobb az, hogy tényleg megvédjük magunkat attól, hogy behozzunk új fajokat, hogy nagyon körültekintően kell a külföldi hangyákat behozni, és át kell gondolni, hogy vajon a mi éghajlati övünkben az meg tud-e maradni. Tehát olyan, ami teleltetést igénylő (túléli a telet nálunk) külföldi hangya és többkirálynős, azt nem szabad venni. Szigorúan egykirálynős, ha teleltetés igényel, az még lehet, hogy nem olyan problémás, de lehet, hogy igen, ha kiszabadul és elszaporodik, még ha nem is szuperkolóniálisan. Az a baj, ezt nehéz megmondani, miből lesz invazív faj. Csak amikor már kiszabadult, és kiderül, hogy itt talán még jobban is érzi magát, mint a saját eredeti élőhelyén, ami esetleg számára egy nem annyira optimális élőhely, csak oda szorult. És akkor még zárójelben: nem lehet tudni, hogy milyen fertőzéseket hordoznak, amik esetleg rájuk nem veszélyesek, de itt kiszabadulva az itthoni őshonos hangyák számára viszont akár veszélyt is jelenthetnek. Itt érdemes megemlíteni a kétéltűpestis példáját.

(A 3. és egyben befejező részben kiderül, hogy mikor és hogyan találkozott András David Attenboroughval, milyen nagyobb kolóniákkal volt szerencséje dolgozni, és hogy milyen tanácsokat adna azok számára, akik most gondolkodnak azon, hogy belekezdjenek a hangya tartásba.)

Vélemény?